"Humorban nem ismerek tréfát."

Karinthy Frigyes

- Honnan lehet megismerni a női macsót?

- ?

- Saját maga sodorja...

a tamponját.

"Benn a bárány,
kinn a farkas,
fuss el innen,
lompos farkas,
fuss!"

Mondóka

A progresszív, feminista baloldal sokszor hivatkozik a művi magzatelhajtásra úgy, mint "reprodukciós jog"-ra. Szerintük minden nő csakis saját maga dönthesse el, kíván-e élni az abortusz lehetőségével terhesség esetén, a társadalom pedig ehhez minden támogatást adjon meg, elvárás és ítélkezés nélkül. Nemigen lepek meg senkit, ha leírom, hogy a femik többi szövegeléséhez hasonlóan ez is logikátlan és ostoba. De lássuk bővebben, mi is itt a baj.

Jól ismert trükk: a fogalmak kibővítése

Ismerjük a módszert: a feministák rétestésztának nézve nyújtják, vajként kenik el a fogalmakat. Így lett a "Csinos a ruhád" megjegyzésből szexuális zaklatás, két ittas ember szexuális kapcsolatából nemi erőszak,  a család intézményéből pedig rendszerszintű nőelnyomás. Az abortusz esetében ugyanez a módszer figyelhető meg.

A "reprodukciós jog" kifejezés normális értelmezése a következő: "utódnemzéshez való jog." A haladó oldal ezzel szemben igyekszik úgy beállítani, mintha a kifejezés a következőt jelentené: "minden olyan lehetőség, ami az utódnemzésssel kapcsolatos". Ebbe aztán belegyömöszölhetik, ami nekik tetszik, az ingyen tampontól kezdve a szabados szexuális életen át a magzatelhajtáshoz való alapvető emberi jogig mindent.

Mi is a helyzet a  jogokkal?

A reprodukciós jog természetjog. Nem megegyezés szerinti, hanem képességeinkből, lehetőségeinkből, a természet akaratából fakad. Mindenki szaporodhat és erre önállóan, a társadalom segítsége nélkül is képes. Persze ez a jog is keretek közé van szorítva, mely keret szűk avagy bő volta már a társadalom döntése- de erről később.  A természetjog mellett áll a társadalmi jog. Ez teljességgel megegyezés szerinti, az adott társadalom döntésén múlik, hogy az adott dolgot, cselekedetet engedi, vagy tiltja tagjainak. Mindez azért van, mert a társadalom nélkül ez a jog nem létezne, és lehetetlen lenne önállóan igénybe venni.

A művi magzatelhajtást a civilizáció tette lehetővé. Mivel civilizációs találmány, a társadalom részvétele szükséges az alkalmazásához (orvos, kórház, gyógyszerész) - ellentétben a szüléssel, amire egy egészséges nő önállóan is képes - így a társadalomé a jog, hogy döntsön arról, kinek és milyen körülmények között ajánlja fel az abortusz lehetőségét. 

Felelősség- ahogy nem esik szó róla

A  feminista oldal forgatókönyvébe remekül beleillik az abortusz korlátozás nélküli (sőt, lehetőleg ingyenes) joga, mint az általuk elképzelt nemi egyenlőség fontos fegyvere: a férfiaké az összes kötelesség, a nőké az összes jog. A nő az apa beleegyezése nélkül is abortálhatja magzatát, a gyermek születése után lemondhat róla. A férfinak egyikhez sincsen joga, kizárólag fizetési kötelezettségei vannak, még akkor is, ha a gyereket csakis a nő akarta, és az csalással, az apa akarata ellenére fogant.

Az abortusz bármilyen valós, tehát a napi gyakorlatban megjelenő korlátozása ezt a kényelmes helyzetet billentené fel. Nem csoda, hogy a feministák kézzel- lábbal tiltakoznak ellen, hiszen számukra elképzelhetetlen, hogy egy nő bármiért is felelősséget vállaljon. Márpedig 2017-ben Európában egy nő, ha nem akar, nem fog teherbe esni, és mivel férfi nem, csak nő tud teherbe esni, így logikus, hogy elsősorban a nőé a felelősség a saját teherbe esése ügyében. Teljes mértékben nonszensz az elvárás, hogy valaki ( a férfi) egy másik ember ( a nő) döntéséért vállaljon felelősséget, márpedig a "jaj, elfelejtettem bevenni a fogamzásgátlót" kezdetű történetek esetében- és sok más esetben is - éppen ez a helyzet áll fenn.

Libikóka, ahogy ők akarják

Jellemző, hogy a logikai sorrend fel van cserélve. Az abortusz is és a fogamzásgátlás is a civilizáció vívmánya, és emiatt megegyezés szerintiek a hozzájuk fűződő jogok. A feministák mégis az abortuszt követelik, mint alapvető emberi jogot, pedig az abortusz  sokkal nagyobb problémát jelent, a nőnek komoly lelki és fizikai sérülés okoz, egy  már kialakulóban lévő élet lehetőségét elveszi és csak utólagos szükségcselekedet.

A fogamzásgátlás ezzel szemben egyszerűbb, biztonságosabb és megelőző jellegű intézkedés, logikus lenne ezt  magától értetődőnek venni és elvárni az európai önálló és szabad nőktől, mint felnőtt és felelősségteljes viselkedést. Persze már "ismerős a stukstúra": a feministák a nemi erőszak kapcsán is minden lehető módon tagadják, hogy a nők elővigyázatossága megelőző hatású lehetne akár az esetek egy kis részében is. A nők felelőssége semmilyen, legelsősorban őket érintő kérdésben nem kerülhet szóba.

Nem az ő teste, nem csak az ő döntése

További fogalmakat is érdemes tisztázni a téma kapcsán. A magzat nem a nő teste, hanem a nő testében van. Hatalmas különbség, a megszokott hazudós- elkenős módszer kell hozzá, hogy ezt a különbséget tagadva lehessen harsogni a szokásos lúzungokat. A nőnek van joga a magzat felett elsősorban, ám nem kizárólag. Az apa, illetve a társadalom is joggal veszi ki a részét a magzattal illetve a gyermekkel kapcsolatos döntésekből. Tehetik ezt azért, mert a születendő az apa utóda is, továbbá mert kiveszik a részüket a nevelésből, gondozásból, amit a nő el is vár és él is ezzel a segítséggel.

A feministák az "én testem, az én döntésem" ostobasággal azt is hangoztatják, hogy az állam ne szóljon bele a nők szexualitásába. Ugyanezek a feministák nem veszik észre, hogy ezzel egyúttal a vérfertőzés mellett kampányolnak. Nem-e? Dehogynem. Lássuk, miért:

Btk. 199. § (1) Aki egyenesági rokonával szexuális cselekményt végez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az állam törvényekkel szabályozza, kikkel élhetünk és kikkel nem élhetünk nemi életet. Ha tehát valaki ez ellen szólal fel, az egyúttal a vérfertőzés büntetendősége ellen is szót emel. Látható, hogy bizonyos esetekben igenis jogosan szabályozzák törvények az emberek szexualitását. Hogy milyen esetben és mennyire, az teljesen megegyezés szerinti, de mint ahogy a vérfertőzés, úgy a születendő élet lehetőségének nagyszámú mesterséges elvétele sem egyezik egy egészséges társadalom érdekeivel.

Hogy mennyire sok magzatelhajtásról van szó? Magyarországon 2015- ben 31.176 abortuszt végeztek el. Leírom: harmincegyezer- százhetvenhat abortusz egyetlen év alatt. Aki szerint ezt a számot még növelni kell azzal, hogy a felelősségteljes (férfi-női) fogamzásgátlás elvárása helyett az abortuszt tesszük mind megítélésében, mind véghezvitelében  súlytalanabbá és egyszerűbbé, az nem megoldani, hanem növelni akarja a problémát.

"A szerelem is csak pina. "

Nyócker

A szex (jó esetben) két ember kölcsönös vonzalmán alapul. Testért test, vonzalomért vonzalom, nemiszervért nemiszerv jár cserébe. Ismerkedést, új kapcsolat kialakulását alapul véve képzeled el az egészet úgy, mint egy mérleget: te is beleteszed magad, a tested, a szexualitásod és a személyiséged a mérleg egyik serpenyőjébe, és a lány is a másikba. Ha a dolog működik, szexelni fogtok, a mérleg egyensúlyban van (ha nincs egyensúlyban, nincs szex sem). A szex- mérleg sajátos tulajdonsága, hogy mindig egyensúlyban van, ez a Mérleg 1. szabálya.

Ha te férfiként ezen kívül még vacsorameghívást, segítséget, ajándékot teszel a serpenyődbe, hogy szexhez juss, mi fog történni? Az 1. szabály miatt továbbra is egyensúly lesz, de a te oldaladon lévő több dolog (te meg a szívességek) lesz egyensúlyban a lány oldalával, ahol csak ő van a serpenyőben. Ebből következik, hogy ebben az esetben te kevesebbet érsz önmagadban, mint ő. Ez a Mérleg 2. szabálya: az első szex előtt a férfi által a nőnek adott bármilyen ajándék, előny a férfi értékét csökkenti a nő szemében, nem pedig növeli.

Így már érthetőbb, miért hibás elgondolás szórakozóhelyen azzal indítani egy ismerkedést, hogy: "Meghívhatlak valamire?" Miért öngól először barátkozni egy lánnyal és szívességeket tenni neki a későbbi szexért cserébe. Ezek a tipikus jófiú- hibák. Lefordítva ez a viselkedés azt jelenti a lány számára: "Nem tartom magam elég jónak ahhoz, hogy önmagamért kelljek neked, így pénzzel, ajándékokkal próbálom növelni az értékemet a szemedben." Nem igazán szokott működni a dolog, ha már az elején leértékeled magad. Összejöhet a dolog, meg házasságok is köttetnek így, de nézz csak körül, hogyan él a párok többsége.

A szórakozóhelyen lévő lány, akitől engedélyt kérsz, hogy fizethess neki egy italt, már több férfivel volt együtt, mint ahány pornófilmet te életedben láttál- és egyik se fizetgetett neki vagy udvarolt hetekig. Egy részét buli után  a kocsi hátsó ülésén tette boldoggá, te meg ugyanezt a lányt kezeled istennőként és boldog lennél, ha azt megengedné neked, hogy megfogd a kezét. Valami nem stimmel itt, igaz?

Mi a cél tehát? Elérni azt, hogy a lány önmagadért, a személyiségedért találjon vonzónak, és ezért szexeljen veled. Ő igyekezzen minél több mindent- figyelmet, odaadást, törődést- belepakolni az ő mérlegserpenyőjébe ahhoz, hogy egyensúlyba kerülhessen veled. Minden lány azt szeretné érezni, hogy az adott férfivel megfogta az isten lábát, és ha ezt az érzést elő tudod hozni belőle, akkor mindent meg fog tenni, hogy megszerezzen és megtartson. Mindent, szó szerint, önként és dalolva. Olyan dolgokat, amikre ajándékokkal, könyörgéssel soha nem tudnád rávenni. 

Hogyan kell ezt elérni? Az hosszabb kifejtést igényel, de egy biztos: semmiképp sem úgy, hogy előre leértékeled magad a szemében.

"Elindulnék én a fények útján,
de folyton lekapcsolják, ó, a lámpát.
Egy út van előttem,
melyiket válasszam?
Csak egy út van előttem,
melyiket válasszam?"

Beatrice

A feministák állandó mantrája, hogy az a sokszor emlegetett "patriarchátus"  elnyomja a nőket. Kényszeríti őket bizonyos dolgokra, mint a feleséggé válás, gyerekszülés, miközben megvonja tőlük a lehetőséget, hogy a saját vágyaiknak megfelelően éljenek. Hogy ez miért ostobaság, most nem fejtem ki. Érdemes azonban rámutatni arra, hogy feministák éppen azt csinálják a nőkkel, amit ők akarnak mindenáron a láthatatlan nőelnyomás nyakába varrni: presszionálják őket egy bizonyos, a saját ideológiai érdeküknek megfelelő irányba, függetlenül attól, hogy valójában ez az irány jó- e a nőknek, vagy sem. 

A nők többségének természetes vágya  a család és a gyermekszülés, a munka és karrier viszont csak sokadik a fontossági sorrendben. Persze mindenki eldöntheti szabadon, mi az, ami az ő számára a legfontosabb, ám ironikus módon a feminizmusnak éppen az a célja, hogy a nők ezt mégse dönthessék el kényükre- kedvükre. Csakis akkor érezhessék magukat modern, felvilágosult, független, stb. tehát nem megvetésre méltó nőnek, ha önmagukat és a karriert választják a család helyett. Ahogy a feminizmus egyik ősanyja, Simon de Beauvoire mondta: „Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni... Azért nem szabad ilyen választás elé állítani a nőket, mert ha van ilyen alternatíva, túl sok nő fogja választani..."

A Prager University videójában Tammy Bruce, korábban a Nemzeti Szövetség a Nőkért (National Organization for Women) igazgatótanácsának tagja, beszél arról, miért hibáznak a nők, ha a feminizmus az útmutatójuk az életükhöz.

A videóhoz készítettem magyar feliratot, a "Beállítások" ikonra (kis fogaskerék), majd a "Feliratok" szövegre kattintva egy legördülő menüből lehet kiválasztani a magyar nyelvet.

Jó szórakozást!

"Mily bősz ordas tátja szörnyű torkát ránk?"

 Borogyin: Igor herceg   

A Liberálisok ügyvivője, Bősz Anett nemrégen az almáról elnevezett liberális kerekasztal- beszélgetésen mondta el a véleményét Magyarországról, elnyomásról, miegyébről. Az esemény MTI-s  összefoglalóját megtalálhatjuk a párt honlapján. Mivel roppant érdekfeszítő és tanulságos - mint általában a liberális vélemények- így  érdemesnek tartom reagálni rá néhány szót.

"Bősz Anett ... hozzátette:... úgy érzik, hogy több társadalmi csoport is kénytelen az Európai Unió határain belül mindennapos, rendszerszintű diszkriminációt elszenvedni."

Ez a progresszívek mániája, alfája és ómegája: a rettegett "rendszerszintű diszkrimináció". Törvényekben nyomát sem látni, de ott van, csak mikor odanéznénk, huss, eltűnik. Rendszertani besorolását tekintve teljesen megegyezik a mumussal, azt sem látta senki, de a gyerekek remekül elképzelik, ha a hülye felnőtt ezzel ilyesztgeti őket. A gyermeki képzelet az esti sarokban lévő sötét foltot rémalakká festi- és kész a mumus. Épp ugyanígy képződik a "rendszerszintű diszkrimináció" is, csak azzal a hülye felnőttek más hülye felnőtteket riogatnak. Nem látható, de elképzelik és máris lehet tőle félni. Lázár Ervin, ha élne, remek mesét kanyarítana köré, Szörnyeteg Lajos és Nagy Zoárd mellé remekül beférne a Rendszerszintű Diszkrimináció.

"Bősz Anett ... hangsúlyozta: az Európai Unió antidiszkriminációs szabályozása alapján senkit sem szabad neme, származása, életkora, fogyatékossága, nemi identitása, vagy szexuális orientációja alapján megkülönböztetni. Ezzel szemben azt tapasztalják, hogy ma Magyarországon több csoport tagja “másodrendű állampolgárként” kénytelen élni.

Szegény mások, megkülönböztetett bánásmódban részesülnek azáltal, hogy külön EU-s törvény van arra, hogy nem szabad őket megkülönböztetni. Ez így nyilván jó és logikus, habár néhány professzor már biztosan beleőrült abba, hogy ezt az önellentmondást megpróbálta a logika szabályai szerint feloldani. 

Azt, hogy Magyarországon bizonyos csoportok elnyomott cívisekként kénytelenek létezni, azt onnan tudjuk, hogy a törvények is lehetővé teszik mindennap szemtanúi vagyunk Bősz Anett azt mondja. Ettől függetlenül Magyarországon mindenki háborítatlanul élhet, tanulhat és dolgozhat a törvények adta kereteken belül, amíg igazodik a többséghez. Hogy miért is a többséghez kell igazodni? Elárulom a nagy titkot:  azért, mert erről szól a demokrácia. 

“Nem túlzás azt állítani, hogy a mai magyar kormány gyakorlatilag egyetlen csoportot kezel elsőrangú állampolgárként, ők pedig a középkorú, fehér bőrű, jól kereső férfiak, akik ráadásul keresztények és nagycsaládosok” – fogalmazott."

Mert ugye a bőrszíne, vallása, nemi orietációja, neme alapján nem különböztetünk meg csoportokat, kivéve a progresszívek által olyannyira gyűlölt fehér keresztény heteroszexuális férfiakat. Ők még a mumusnál is rosszabbak, róluk hallva tisztességes liberális keresztet vet köp egy nagyot. 

És valóban, belegondolni is szörnyű, hogy az elmúlt években mennyi lett elköltve az adófizetők pénzéből felzárkóztató programokra, támogatásokra, alapítványokra és segélyekre. Iszonyú összegek, amiket mind- mind a keresztény fehér férfiak kaptak. Izé... ja, nem, most már megvan: nem ők kapták, hanem az ő adóforintjaik lettek elköltve egyéb csoportokra. 

Az a helyzet- amit progresszívék nem és nem akarnak elfogadni -  hogy Magyarország egy keresztény értékrendű, dolgozó fehér emberek lakta ország, és mint ilyen, azokat becsüli leginkább, akik tanulással, munkával, gyermekszüléssel hozzájárulnak az ország szellemi- gazdasági és számbeli fejlődéséhez. Itt kérnék meg minden fehér bőrű, jól kereső, nagycsaládos keresztény férfit és nőt(!), hogy nagyon legyen büszke magára: ez a csoport Magyarország jövője. Adja Isten, hogy legyenek minél többen!

Rámutatott: a mai Országgyűlésnek mindössze 9 százaléka nő, a nők bérszakadéka pedig meghaladja az Európai Unió átlagát. Utalt a világgazdasági fórum legfrissebb felmérésére, amely arra keresett választ, hogy mennyire jó nőnek lenni egy adott országban, és 145 országból Magyarország a 99. helyen végzett.

A világgazdasági fórum idézett, 2015- ös felmérése itt megtekinthető. Látható belőle, hogy olyan, a nők helyzete szempontjából bizonnyal remek államok előztek meg minket, mint a 6. helyen álló Ruanda, a 16. Namíbia, vagy a 22. Burundi, és még sorolhatnám a felmérésben előttünk végzett, köztudottan nőparadicsom helyeket, ahol mind- mind jobb helyzete van a nőknek. Nyilván még légkondícionáltabb az iroda, még gyorsabb az internet, még több a GYED meg a GYES és hamarabb is utalják. Vagy nem. Jogosan vetődik fel azonban a kérdés, hogy politikusnőnk miért nem ezen nőparadicsom országok valamelyikében éli a helyi nők köztudottan önfeledt, gondtalan életét ahelyett, hogy az elnyomó, ciszheteró Magyarországon senyved?

Arról is beszélt: lakosságarányosan 7 százalék a romák aránya, ugyanakkor a foglalkoztatottaknak mindössze 2-2,5 százaléka roma. Hozzátette: a romák 68 százaléka találkozott már diszkriminációval munkakeresése során, de nem sokkal jobb a fogyatékossággal élők helyzete sem, társadalmi csoportjuknak mindössze 17 százaléka dolgozik. 

Azért óvatosan az ilyen statisztikákkal, egyeseknek még eszükbe juthat belegondolni, hogy ha a cigányok alig harmada dolgozik, akkor vajon miből él a többi? Messzire vezetnének az ilyen kérdések, nagyon messzire...

Régen, a Zátkosban a cigányok is dolgoztak, de azért, mert akkor a hatalommal szemben kivívták maguknak a munkához való jogot. Illetve... már megint rosszul írom. Azért dolgoztak, mert rá voltak kényszerítve. De csitt, meg ne hallja valaki, mert ugyanazoknak az egyeseknek furcsa ötleteik támadnának ezzel kapcsolatban, miszerint ha a módszer egyszer már működött, akkor talán másodszor is működne... Vagy ahogy a halhatatlan Hofi Géza fogalmazta meg: "Mér', hát vegyünk nekik hegedűt? Mert lapátnyél, az nem kell mindnek."

A fogyatékkal élők foglalkoztatottságát meg ráérünk akkor követelni, ha már minden épkézláb embernek van munkája. Ugye ezt nem kell bővebben magyarázni?

"Az ügyvivő ismertetése szerint a transzneműek 55 százaléka számolt be arról, hogy veszített már el meglévő munkahelyet; 40 százalék azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy kénytelenek voltak hazudni saját szexuális orientációjukról annak érdekében, hogy megkaphassák az adott munkát.

Ha holnap heteroszexuális férfi létemre szoknyában- blúzban mennék be a munkahelyemre, komoly problémákkal szembesülnék mind a főnökeim, mind a vendégek részéről. Ugyanis - ahogy fentebb kifejtettem- egy normális közösségben a kisebbség alkalmazkodik a többséghez, nem pedig fordítva. A munkahely, az ugye munkahely, nem pedig safespace, ahol azt csinálok, amit akarok. Otthon mindenki úgy öltözik, ahogy úri queer-i kedve tartja. 

Ha pedig a dolgok tovább haladnak a liberálisok által vágyott irányba, akkor lassan transznak, homokosnak, kutyafülének kell hazudni magunkat azért, hogy megkapjuk a munkát. Vagy legalább azt kell mondanunk,  hogy a szüleink voltak azok... Ismerős a módszer, ugye? Csak akkoriban "munkás- paraszt" volt a címkére írva.

"Bősz Anett...hozzátette: az egyenlő bánásmódról szóló törvény világosan kimondja, hogy senkit nem lehet olyan tulajdonságért megkülönböztetni, amiről ő maga nem tehet." 

Ez esetben elvárom, hogy vegyenek fel a Magyar Leszbikus Egyesületbe. Nem tehetek arról, hogy férfi vagyok, és arról sem, hogy heteroszexuális. Követelem, hogy nyitottságukat kifejezendő ajánljanak fel számomra legalább csoportvezetői, de inkább elnöki pozíciót. 

Nyilvánvaló, hogy a fenti megfogalmazás ostobaság. Rengeteg olyan tulajdonságunk van, amiről nem tehetünk és mégis meghatároz minket. Az, aki elvárja, hogy felvegyék őt egy munkahelyre, habár láthatóan nem hajlandó követni a többség által elfogadott öltözködési normát, az nem rendszerszintű diszkrimináció áldozata, hanem szimplán hülye, és még akkor is hülyének kezelendő, ha ő nem tehet róla, mert annak született. 

Látszik, hogy van belőlük jónéhány.

"Az igazságot olykor eltemetik, de a hazugság mindig kiderül."

Rejtő Jenő

A feministák szerint a férfi és női bérkülönbség a szexizmus, patriarchátus, rendszerszintű nőelnyomás szentháromsággal magyarázható- mint ahogy egyébként minden más is. Ez - meglepő módon -  nem igaz, csak egy újabb ok a nők áldozatnak való beállítására. Sokan, sokféleképpen megpróbálták már elmagyarázni: a közszférában bértábla szerint kapják a dolgozók a fizetést, a magánszektorban pedig vagy mindenki annyit keres, amennyit kiharcol magának, vagy amennyit a többiek kapnak. Vagy azt gondoljuk, egy áruházlánc többet fizet egy pénztárosnak vagy árufeltöltőnek, ha az férfi?

Ha bármilyen szempont szerint kettéosztjuk a munkavállalókat, különbséget fogunk találni a két csoport bérezésében. Ha például a szőke hajú emberek átlagfizetését hasonlítjuk össze a barna hajúakéval, teljesen biztos, hogy nem lesz egyforma a kapott eredmény. Megvizsgálhatnánk a szemüveges és a nem szemüveges munkavállalókat is, ez esetben ugyanúgy találnánk különbséget a bérek között. Már lehet is menni lobbizni az elnyomott szőke/barna hajú dolgozókért, kvótát és kompenzációt követelve. A nemi alapú felosztás épp ennyire logikátlan és nevetséges.

A Prager University videójában Christina Hoff Sommers, korábbi  feminista filozófus, a kortárs feminizmus kritikusa, többek között a Ki lopta el a feminizmust és a Háború a fiúk ellen c. nagysikerű könyvek írója beszél arról, hogy mi is a valódi oka a férfi- nő bérkülönbségnek.

A videóhoz készítettem magyar feliratot, a "Beállítások" ikonra (kis fogaskerék), majd a "Feliratok" szövegre kattintva egy legördülő menüből lehet kiválasztani a magyar nyelvet.

Jó szórakozást!

"…az emberek minden dolgát az ő gondviselése igazgatja. Nemcsak a házi- és vadállatok, hanem az élettelen teremtmények is az ő fényének és lényének isteni akaratából élik az életüket; sőt, ha ő növekszik, földön, égen, tengeren minden test vele nő, ha fogy, véle fogy”

Apuleius

A feminista történelem- és társadalomszemléletben a matriarchális társadalmak a megtestesült mennyországot képviselték, képviselik a földön. Rengeteg feminista beszél úgy a háborúkról, éhezésről, erőszakról, mint a patriarchátus bűnéről. Úgy tűnik, az anyajogú társadalom, a „nőuralom” sokak szemében a megoldás lenne a jelenlegi gazdasági- társadalmi problémákra. De valóban így van? A következőkben áttekintjük a jelenkori anyajogú társadalmak főbb jellemzőit, valamint megnézzük, hogy közöttük és a nyugati társadalmak jelenlegi berendezkedése, a társadalmi változások iránya között mennyiben vonható párhuzam.

I. Anyajogú társadalmak

A matriarchátust általában anyajogú társadalmi berendezkedésként értelmezzük, a patriarchális, azaz apajogú társadalom ellentéteként. Felfogható egyfajta gyűjtőfogalomként, hiszen az anyajogú társadalmakon belül is vannak eltérések. A matrilokális társadalomban a nő családjához tartoznak a gyerekek, az esetleges apa csak látogatja őket. Amennyiben létezik a házasság intézménye, úgy megkötése esetén a férfi költözik a nőhöz vagy a nő családjához. A matrlineáris leszármazásban a családnév, a rang és a vagyon nőágon öröklődik. A jelenleg is meglévő matriarchális társadalmak nem egységesek, mindegyik némiképp eltérő struktúrát használ a közösség működtetésére. Pontosabb tehát matriarchális jellegű társadalmakról beszélnünk.

 mai matriarchális jellegű társadalmak

Afrikában élnek a 20 millió lelket számláló akan -ok. A Szumátrán élő minangkabau törzs a második legnépesebb, nagyjából 6 millióan vannak. A khasi - k (khászik) Északkelet- Indiában élnek, körülbelül 1.4 millióan, a garo – k szintén Indiában, valamint Bangladesben találhatók. A mosuo-k (moszók) nagyjából 40.000 főt számláló társadalma Kínában, a tibeti határhoz közel található. A bribri – k Costa Rica- n élnek, nagyjából 13.000-ren. Északkelet- Peruban a nagyjából 6.000 machiguenga -val, míg Pápua Új- Guineán kb. 5.000 nagovisi- vel találkozhatunk, ha netán arra tévednénk.

Ezeknek a népcsoportoknak a társadalma különböző mértékben tartalmaz matriarchális elemeket, a matrilineáris berendezkedés azonban kivétel nélkül valamennyire igaz.

gazdaság

A mai matriarchális jellegű társadalmakban a gazdasági erőfölény jellemzően a nők kezében van. A családon belül a nők birtokolják a földet, házat, vagyont, a férfiak csak haszonélvezői lehetnek. Természetesen így csakis a nők örökölnek, általában a legidősebb utód, de a khasi -knál és a garo- knál például a család legkisebb lánygyermekére száll a családi vagyon. Ez persze kötelezettségekkel is jár, a minangkabau nőnek kötelessége a családja vagyonából férjét és a gyerekeket eltartani.

Ezekre a társadalmakra az önellátó gazdálkodás a jellemző. A földművelés, állattartás, halászat biztosítja a megélhetést, ezért a legfőbb vagyon a föld. Az elektromosság használata a nagyobb közösségekben elterjedt, de itt is jellemzően kiegészítő szerepe van, a kisebb közösségek törzsi színvonalon élnek. A házi, ház körüli munkákat inkább a nők végzik, a férfiak a halászattal, állattartással foglalkoznak. Híres a minangkabau férfiak rizsaratás utáni tradicionális tehénversenye, ahol párosával hajtott teheneket futtanak. A mosuo közösségekben kizárólag a férfiak végzik a haszonállatok leölését, feldolgozását, összességében azonban a nők dolgoznak többet. A nagovisi törzsben az a férfi művelheti egy nő kertjét, földjét, aki a nő aktuális partnere, itt a nők elsősorban irányítják a nehéz munkákat elvégző férfiakat.

 vezető szerepek

Általában a nőké a vezető szerep a családon belüli és a közösségi kérdésekben. A férfi esetleg csak mint a legidősebb nő testvére rendelkezhet némi hatalommal, mint a khasi- k esetében, vagy a férfiközösség kérdéseiben van joga dönteni, természetesen a női vezetők akaratával összhangban. A minangkabau férfiak tudósok, politikusok lehetnek kellő tanulás után, ezt általában azok a férfiak választják, akiket egy nő sem vett férjül. A mosuo falvakban a papok, sámánok (daba) kizárólag férfiak.

család

Igen gyakran több generáció él együtt egy családban, a családok pedig nemzetségeket, klánokat alkotnak. Némely közösségekben a hivatalos házasság nem létezik, a párok hosszabb- rövidebb ideig tartó kapcsolatokban vannak együtt. Ez tartalmazhatja a közös földművelő munkát, mint a nagovisi törzsben, de korlátozódhat főleg az éjszaki együttlétre, mint a mosuo – k esetében. Ahol köttetnek házasságok, ott jellemzően exogám módon, azaz kifelé házasodnak, a nemzetségen belül nem. A khasi lányok házasodhatnak más nemzetiségű idegennel, ám ekkor el kell hagyniuk a közösséget. A válás minden esetben gyors és egyszerű, a gyerekek és a teljes vagyon mindig a nőnél marad. A gyerekek egyébként is minden esetben az anya családjával nevelkednek és annak nevét kapják. A nők általában tudják, ki az apja az adott gyermeknek, de ha nem, akkor sem éri őket megvetés a közösség részéről. A (vélt) apa látogathatja a gyermekét, vihet ajándékot neki és az anya családjának, de nem lesz a család tagja és a gyermekére sincsen semmi joga. A garo családoknál jellemző, hogy a legkisebb lányt előre elrendezett házasságban adják férjhez, mivel ő örökli a vagyont. Itt a ”fiúkérésnek” tradicionális, megszabott menete van, melynek során a garo vőlegény elszalad, a menyasszony családja utánamegy és visszahozza. A vőlegény ismét elszalad, ismét visszahozzák, mindezt addig ismétlik, míg vagy a menyasszony nem mond le a dologról, vagy a vőlegény nem adja fel a menekülést, elhívén arája fogadkozásait, miszerint az tisztelni és szolgálni fogja.

összegzés

Látható tehát, hogy a mai matriarchális jellegű társadalmakban nincs szó a nemek közti bármilyen egyenlőségről. Bár a férfiak örvendenek némi megbecsülésnek és megvan a helyük, szerepük a közösség életében, ám összességében az élet minden területén alávetett szerepet játszanak. Amely közösségbe kezd beszivárogni a jóval modernebb külvilág, ott a férfiak igyekeznek munkát vállalni és a saját keresettel önálló életet élni. A matriarchális jellegű társadalmak az önellátás szintjén rekedtek meg és csak ezen a szinten tarthatók fenn.

II. Társadalmi változások és az egyenlőség

 A patriarchálisnak mondott nyugati társadalmakban olyan változások zajlottak le az elmúlt évtizedekben a feminizmusnak köszönhetően, melynek eredményeképpen a férfiak jogai, lehetőségei egyre inkább korlátozva vannak a nők javára, az eredmény pedig nemhogy a sokat emlegetett egyenlőség felé tendálna, de kísértetiesen hasonlít az anyajogú rendszerek fentebb tárgyalt, férfiellenes jellegzetességeire.

gazdaság

A feminizálódó országokban évtizedek óta szisztematikusan zajlik a vagyon nők kezére való átjátszása. Bár a jövedelem nagyobb részét a férfiak keresik meg, a törvények a nőknek juttatnak többet. A nők kevesebbet fizetnek a nyugdíjalapba, de többet vesznek ki belőle. A családjogi törvények nemcsak komoly összegű gyerektartásra kötelezik a férfit a házasság megszűnése után, de bizonyos országokban asszonytartás megfizetésére is. Sok helyen a vagyonközösség már együttélés során is megvalósul, vagyis a szerzés mértékétől függetlenül a pár szétválásakor a nőnek jár a vagyon fele. Tanulmányok mutatták ki, hogy habár a pénzt elsősorban a férfiak keresik, ám a nők rendelkeznek felette. A piac felismerte ezt a tendenciát, ezért szólnak a reklámok egyre inkább a nőknek.

vezető szerepek

A kvótarendszert támogató feministák követelése szerint bizonyos számú helyet a parlamentekben, nagy cégek igazgatóságában kötelezően nők töltsenek be, annak ellenére is, hogy esetleg vannak olyan férfijelöltek, akik tudásuk, tapasztalatuk alapján az adott pozícióra alkalmasabbak lennének. Pedig számtalan példa bizonyítja, hogy egy nő mesterséges hátszél nélkül is lehet vezető, ha rendelkezik a szükséges képességekkel, kapcsolatokkal, tudással, befektetett munkával, felelősségvállalással – tehát mindazzal, amivel annak a férfinak is rendelkeznie kell, aki magas beosztásra, politikai karrierre vágyik. A feminizmus tehát a vezető szerepeket nemi alapon kívánja kiosztani ahelyett, hogy az erre vágyónak - nemtől függetlenül- a pozíció megszerzésével kéne bizonyítania alkalmasságát, ahogy az egy igazságos társadalomban elvárható lenne.

család

A feminizmus ellenségnek tekinti a mai családmodellt, mert a nők elnyomását látja benne – mint oly sok mindenben. A család fogalmába szerintük az anya és a gyermekek tartoznak csak bele, a férfi a szükséges rossz, de semmi estre sem egyenrangú résztvevője a közös életnek. Egyre inkább próbálják bizonygatni, hogy az apaság nem biológiai, hanem csupán társadalmi konstrukció, azaz az apa és gyermeke közötti vér szerinti kötelék tulajdonképpen nem is számít. A férfi még az apaságáról sem győződhet meg egyes országokban, ahol az apasági vizsgálat egyéni kérése törvényellenes. Néhány feminista odáig megy, hogy a férfiak nagy részére még a szaporodáshoz sincs már szükség, hiszen a spermabankokban annyi „betét” van, amivel többszörösen meg lehet újítani a Föld népességét.

A férfinak a kötelességeit muszáj teljesítenie – sokszor börtönbüntetés terhe mellett – ám szinte semmi joga nincs az utódokra nézve. Váláskor többségében az anya kapja a gyermekeket, körülményektől függetlenül, az állam őt tekinti szinte egyedüli gondviselőnek, ő dönthet a sorsuk felől minden kérdésben. Az anyaság önmagában nem érték a feminizmus szemében, a munka, karrier általi önmegvalósítás azonban annál inkább. A házasságot egyre inkább felváltja az együttélés, az egymás utáni kapcsolatok sorozata.

összegzés:

Könnyen párhuzam vonható a matriarchális jellegű társadalmak jellegzetességei és a nyugati társadalmak változásainak iránya között. Ez a párhuzam határozott, jól érzékelhető markerekkel rendelkezik, jelenlétük azt mutatja, hogy nemcsak a férfiuralomtól, de a feministák által oly sokszor emlegetett egyenlőségtől is teljesen ellentétes irányba mutat a társadalmi berendezkedés struktúráinak alakulása. A vagyon feletti női kontroll, a vezető szerepek erőszakos kisajátítása, az apaság és az apa –gyermek kapcsolat elértéktelenítése, a nevelés és az oktatás feminizálása mind arra utal, hogy a modern feminizmus ösztönös- tudatos célkitűzése a modern matriarchátus megteremtése. Egy olyan rendszeré, ahol a békés, boldog társadalom létrehozását a férfiak teljes elértéktelenítésével és jogfosztásával kívánják elérni, olyan mértékű elértéktelenítésével és jogfosztásával, amelyben a nőknek sosem volt részük a nyugati történelem során.

Nőnap alkalmából egy maroknyi feminista tüntetett síppal- dobbal az Astorián március 8-án este. A főleg külföldiekből álló csoport magyar szervezői az interneten közkinccsé tették sajtóközleményüket, melyben kifejtették, miért is tiltakoznak. Cserébe én meg kifejtem, miért ostobaság az egész.

“Miért sztrájkolunk? Azért vonulunk, hogy felemeljük a hangunkat:

Először is, sztrájkolni az tud, aki dolgozik. Aki kimegy az Astoriára hőbörögni, többségében külföldi résztvevőkkel, az nem sztrájkol (bár sejthetően pénzt kap érte).

1.  A nők döntési szabadságáért: Minden nőnek legyen lehetősége a saját testéről dönteni. Arról, hogy hogy nézünk ki, hogy miben leljük örömünket, és HA szeretnénk, MIKOR szeretnénk gyereket. Többek között ehhez hasonló döntéseket hozni a saját testünkről. Együtt törekszünk felépíteni a beleegyezés és önrendelkezés kultúráját.
A mi testünk a mi döntésünk!.“

Magyarországon ugye igencsak megengedő módon van értelmezve az abortusztörvény. Esetleg Lengyel- vagy Íroszágban kéne próbálkozni ez ügyben…  Egy nő nyugodtan szeressen önállóan gyereket, akkor, amikor ő akar. Aztán ugyanez a nő nyugodtan foganjon meg önállóan. Ha esetleg nem sikerült és mégiscsak rá kell fanyalodnia egy férfire, akkor fogadja el, hogy annak is van beleszólása a dologba.

2. A gazdasági önrendelkezésért: Követeljük az egyetemes alapjövedelmet, hogy a nők szegénységtől, bizonytalanságtól, és férfiaktól való gazdasági függéstől mentesen tudjanak élni.
Követeljük az egyenlő fizetést az egyenlő munkáért! Ne legyen többé ingyen házimunka és kihasználás! Szorgalmazzuk, hogy az állam segítse a szegény nőket ahelyett, hogy elveszi a gyermekét!

Hm… ezek szerint csak a nőknek járna ez az egyetemes alapjövedelem… Úgy, hogy nem dolgoznak. Ettől függetlenül, pontosan ki is teremtené ezt elő? Mert az nem kevés pénz ám! Monnyuk a dolgozó férfiak? L’oreál, mert megérdemlem…

Továbbá minden nő kapjon a házimunkáért fizetést a férjétől, mint egy jó cseléd. Ha egyedül él, akkor meg gondolom az államtól, nehogy már ingyen mossa a saját szennyesét. Ha egy nő lecsúszott, alkoholista munkanélküli, akkor meg kapjon még több pénzt az államtól, ahelyett, hogy normálisabb környezetbe vinnék a gyerekét. Így igazságos.

3. A meglévő jogi eszközökért: követeljük az azonnali ratifikálását az Isztambuli Egyezménynek, ami a nők elleni erőszak, és a családon belüli erőszak megelőzésének és leküzdésének érdekében született.

Jó- jó, ezt már tudjuk. Az IE ratifikálás azonnal megszüntetné az erőszakot, mint ahogy az Autóbalesetek Elleni Egyezmény aláírása is egyből megszüntetné az autóbaleseteket. Ez nyilvánvaló.

4.Reproduktív jogok: Követeljük az ingyenes és biztonságos abortuszt, elérést a megfizethető fogamzásgátláshoz, teljes elérést a sürgősségi fogamzásgátláshoz (esemény utáni tabletta), és egyetemes szexuális felvilágosítást.
Megfelelő orvosi kezeléshez való hozzáférést kell biztosítani szegény és hajléktalan nőknek, akiket elhanyagolt az állam.

Nem kis zavar van itt a fejekben, kérem. Mert ugye a reproduktív jog az a szaporodáshoz kapcsolódó jog, az abortusz meg esemény utáni meg ugye pont a szaporodás ellen lett kitalálva…

Meglehetős fogalomzavar az egyenlőség nevében női reprodukciós jogokat követelni, miközben a nőknek a férfiakkal szemben a hatályos törvények által biztosított többletjogaik vannak e téren. No, és már megint a szegény hajléktalan nők, akik amúgy négyszer annyian vannak, mint a hajléktalan férfiak, így létszámuknál fogva több figyelmet érdemelnek. Ja, nem. Fordítva…

5. Az oktatásért: Követeljük a sokszínű oktatást az óvodától az egyetemig. Azt akarjuk, hogy a közoktatási rendszer és a dolgozói legyenek befogadók az LMBTQI emberekkel, segítsék elő a kritikus gondolkodást, és váljanak kulcsfontosságú elemévé a megfélemlítés, szexizmus, rasszizmus, és nemi erőszak megelőzésének.

Valóban sürgető probléma, a betűtészta- emberek oly tömegben özönlik el az utcákat, hogy lépni sem lehet tőlük, és mindegyiket ott helyben kirekesztik és elnyomják… Azt meg külön fontosnak érzem, hogy már az óvodában szexről tanuljanak a kicsik, lehetőleg hangsúlyozva a meleg, leszbikus, transz, queer meg mindenféle verziókat, amiket hallva bizonnyal harmonikusabb fog fejlődni az eljövendő generáció.

♀ Azért vonulunk, hogy felemeljük a hangunkat:

1. A rasszizmus ellen: Nemet mondunk a nők bőrszín alapján történő intézményes elnyomására és megkülönböztetésére, külön kihangsúlyozva a roma lányokat és nőket.

A férfiak bőrszín alapján történő elnyomása az ugye nem baj. Ismét csak az egyenlőség jegyében, természetesen. És mi ez a megkülönböztetése a cigány nőknek? Az avar, tadzsik, tasmán és gepida női kisebbségek érdeke, az smafu? Egyébként az a gyanúm, ha egy magyar férfinek vagy nőnek választania kéne, hogy 5-6 cigány nővel, vagy ugyanennyi cigány férfivel fusson össze éjszaka az utcán, nagyjából tízből tízszer az előbbit választaná…

2. A határok ellen: Minden nő rasszra, vallásra, és állampolgárságra való tekintet nélkül képes kellene legyen egyesülni a jogainkért való harcban. Követeljük a mozgás szabadságát és a menedékjogot! Tiltakozunk a rendőri és állami erőszak ellen a határon, és a menekülttáborokban egyaránt! Nemet mondunk a kitoloncolásra! Lebontjuk a kerítést! Az összetartó nőket sose lehet legyőzni!

Itt kezdem el vakarni a fejem. A nők egyesülési képességét miért az államtól kell követelni? Maguktól nem megy? Hogyan lehet megadni valakinek egy hiányzó képességet?

Amúgy az EU-n belül meg mindenki oda megy, ahova csak akar. Igen, még a nők is, őket mondjuk köztudottan a határ mindkét oldalán rutinszerűen megerőszakolják az unatkozó határőrök, de hát valamit valamiért.

3. A fasizmus ellen: Nem fog elhallgattatni minket a médiából áradó hangos fasiszta nyelvezet, a határ ellenőrzési rendszer, és a bevándorló ellenes politika. Itt vagyunk, hogy ellenálljunk! Nem hagyjuk a fasisztáknak, hogy utcára vonuljanak!

Roppantul kíváncsi vagyok, hogyan nem hagyják a külföldi sztrájkoló hölgyek, hogy a fasiszták (akikből 10 millió van Magyarországon, ezt már Rákosi elvtárs is megmondta), az utcára vonuljanak? Egyébként így, a nem hagyás előtt, hol, merre vonulnak a fasiszták? én sajnos nem igazán látom őket, persze lehet, hogy egy jó kis érzékenyítőtábor segítene a vakságomon. Meg a süketségemen, mert a fasiszta nyelvezetet sem igen hallom. Persze lehet, hogy egy- két szappanreklám elkerülte a figyelmemet…

4. A transzfóbia ellen: Minden nőnek – a születéskor kijelölt nemére való tekintet nélkül – össze kell fogni! A mi feminizmusunk mindig transz-feminizmus!

Ejnye. Hiszen akkor én is nő vagyok. Jövök is, hogy az általam kiválasztott igazinő vonulók (csak akad egypár fiatal és csinos) a keblükre öleljenek, mint harcostársat. Ha az ölelés elég jól sikerül, azt is megengedem, hogy a nyilvánosságtól távol bevezessenek a leszbikus szex örömeibe- testi adottságaim révén ez némiképp rendhagyó leszbikus szex lesz, dehát ilyen  dolog csak nem fogja őket zavarni, ha igazán progresszívek…

5. Az erőszak ellen: A nőgyilkosságok (többszáz nőt gyilkolnak meg naponta) és a szétterjedt nemi erőszak kultúrája (több ezer nő van kitéve szexuális zaklatásnak) nyomán gyakorolni fogjuk a jogunkat az önvédelemre! A mi testünk nem a ti harcteretek! Követeljük vissza a testünket és a bátorságot, hogy megvédjük az életünket!

Úgy érzem, itt, a bátorság követelésével sikerült feltenni a koronát erre a remek irományra. Már csak azt kell eldönteni, kitől is kell a nőknek követelni a bátorságot, és milyen formában szeretnék azt megkapni? Postai úton? Emailben? Vagy netán az univerzális, minden elnyomás- bibire jó pénz formájában?

Szegény, szegény Magyarország, ahol többszáz nőt gyilkolnak meg naponta. Hogy ezek az elnyomó fasiszta férfiak milyen tevékenyek??!! A sok utcára vonulás közben még erre is van idejük, nem is szólva a nemi erőszak kultúrájának építéséről, ami nyilvánvalóan a legégetőbb problémák egyike. Hiszen mindenhonnan az folyik, hogy nőket erőszakolni jó és szabad, mindez természetesen fasiszta nyelvezettel.

Amúgy nem, nem szabad nőket erőszakolni. Baromságokért az utcára menni külföldi fizetett aktivistákkal viszont láthatóan igen.

"Árész, gyilkos Arész, vérrmocskolt, bástyalerontó..."

Homérosz: Iliász

Az első rész itt érhető el

Kezdetben csak szórványos eseteket jelentettek az ország különböző részeiből. A botrány persze nem maradt el egyik alkalom után sem, hiszen addigra a társadalmunk megtanulta, hogy a nő teste szent és sérthetetlen, de ezeket a gyilkosságokat először csak szimplán betudták elmebajnak. A tetteseket nyilvánosan kivégezték, a tévé persze közvetítette, javító- nevelő szándékkal. Aztán már egyre többször szerepelt a hírekben, hogy egy- egy férfi husánggal, késsel, vascsővel, bármivel a kezében berontott egy nőkkel teli helyiségbe – jellemzően irodai munkahelyekre, kávézókba – és elkezdte brutális módon agyonverni, felkoncolni a nőket, válogatás nélkül. A kiérkező rendőrnők a legtöbbször már nem próbálták meg elfogni a tomboló elmebajosként öldöklő férfit, inkább közös erővel szitává lőtték. A nyomozások során kiderült, hogyaz elkövetők zömében fiatal vagy középkorú heteroszexuális fehér férfiak voltak, főleg egyedülállók, de kapcsolatban élők is akadtak közöttük. Akcióikat minden előjel nélkül, családjuk és környezetük számára is teljesen váratlanul kezdték meg, néha ketten- hárman összeverődve, és bestiális agresszivitásukat nem fékezte meg semmi, csak a saját haláluk.

A támadások néhány nap alatt ijesztően komoly méreteket öltöttek A kormány fegyveres járőröket, rendőr- és katonanőket küldött az utcákra – férfiakat nem mert, nem ok nélkül – akik négyes – ötös csoportokban járőröztek. Akkor persze azt hittük, csak így lehet kezelni a helyzetet, de ha az Új Rend kiépítésével a nők és az addig ismert társadalom a saját sírját ásta meg, akkor ezzel az intézkedéssel megácsolta a koporsóját és bele is feküdt. Minden városban ugyanaz történt: a járőrök az utcákon, középületekben felügyeltek a rendre, mikor néhány férfi, akik előtte még békésen mentek a dolguk után, egy pár másodperces egymásra nézés, egymás arcába fürkészés után hirtelen a rendőrnőkre rontottak és  hosszabb- rövidebb dulakodás után lefegyverezték és megölték őket. Egy szót sem szóltak egymáshoz, és amíg még volt idő és lehetőség vizsgálatra, kiderült, hogy többségében nem is ismerték egymást. Fegyvereik dacára a rendőrnők általában egy- két támadót tudtak csak lelőni,  nem sok esélyük volt a jellemzően fizikai munkában megerősödött, nagydarab, állatiasan agresszív férfiakkal szemben, akik félelmet vagy fájdalmat nem érezve torz péppé verték őket, majd a megszerzett fegyverekkel tovább folytatták a gyilkolást.

Mire a kormány kihirdette a kijárási tilalmat, már késő volt. Az immár felfegyverzett  lázas férfiak hamar elkezdtek bandákba tömörülni és a szórványos esetek után két héttel a rendőrség és a katonaság mindenütt több tíz, egyre gyakrabban több száz fős, vezetők által irányított csoportokkal vívott harcot. Rendőrséget és katonaságot írtam, de valójában szinte csak nők álltak szemben a férfiakkal: az amúgy is csökkentett létszámú állományok nagyjából egynegyedét kitevő férfi rendőr és katona jó része is lázas lett, a többit pedig saját női bajtársaik ölték meg félelmükben.

A lázadó férfiak egyre céltudatosabban gyilkoltak. Elsősorban már az öreg és középkorú nőket koncolták fel, de más férfiakat sem kíméltek. Senki nem tudta közülünk, mi alapján döntenek: ránéztek az adott férfire pár másodpercig, az vissza, és mire mozdult volna, hogy fusson vagy odamenjen hozzájuk, már tüzeltek is rá – vagy nyújtották neki a fegyvert. Ijesztő volt. Ijesztő és érthetetlen. Az utcákat hamarosan feltrancsírozott női tetemek lepték el, a bűz orrfacsaró volt. De a férfiak meglepően hamar és hatékonyan szervezték meg a rengeteg hulla elszállítását és megsemmisítését. Dömperek hordták a maradványokat krematóriumokba és tömegsírokba, az elfoglalt területek pár nap után dögmentesek lettek. A férfihordák ekkora már hadsereggé szerveződtek, egy olyan gépezetté, ami viszonylag kis létszáma ellenére is hatékonyan, embertelen pontossággal és könyörtelenséggel működött és feltartóztathatatlanul nyomult előre, megölve bármit, ami az útjába állt.

 Három hét után övék volt az összes rádió – és tévéállomás, a raktárak, élelmiszer áruházak és laktanyák legnagyobb része. Két héttel később elfoglalták a közlekedési csomópontokat, vasúti gócpontokat, reptereket. Átvették az irányítást az erőművek, víz- és áramelosztók felett, a még női kézen lévő területeket elzárták mindenféle utánpótlástól. Egységeik ostromgyűrűbe fogták a fővárost, az itt székelő női kormány – pontosabban az a néhány tagja, aki még nem menekült el vagy nem halt meg – segítségért folyamodott a baráti, hasonlóan nők vezette országokhoz, akik válaszul  elküldték tiltakozó nyilatkozatukat. A férfiak hadserege ekkor már tankokkal és helikopterekkel őrizte a határokat. Beengedték, majd hívták a baráti országból idemenekülő férfiakat, akik nemsokára külön szakaszokként vettek részt a hadműveletekben. Nők is érkeztek továbbra is a messzi államokból, ezeket őrzött lakónegyedekbe telepítették, ellátták őket élelmiszerrel és  munkával, hasonlóképpen jártak el az életben hagyott itthoni nőkkel is.

A lázas férfiak minden tettükben félelmetesen hatékonyak voltak. Vezetőik  hamar átlátták a helyzeteket, gyors döntésekkel, precíz és könyörtelen hadmozdulatokkal őrölték fel az ellenállás utolsó vonalait. A harmadik hónapra szinte minden város az ő irányításuk alatt állt. Pár hét alatt borult vérbe az ország, de a legrémisztőbb az volt, hogy a legelső néhány nap zűrzavarát leszámítva voltaképp a kezdetektől határozott formája volt az eseményeknek, ami mintha árnyként mindig is ott lappangott volna korábbi, gondtalannak tűnő hétköznapjaink mögött.

—

Elképzelésem sincs, hogy ez az egész hogyan folytatódik majd, de valószínűleg nem fogom megtudni. Minden jel szerint rövidesen megindul a végső roham a főváros ellen, ahova én is be vagyok zárva, a láz kitörése után két héttel iderendeltek a város védelmére. A felszerelés már rajtam van – mintha a könnyített golyóálló mellény és a fegyvereim meg tudnának védeni attól, ami nemsokára következik -, a hajam összefogtam, hogy ne zavarjon, a gépkarabélyomat kell csak magamhoz vennem és készen állok. Istenem, dehogy állok készen, erre nem lehet készen állni… Sírni sem tudok már, annyira félek. Nem tudom, miért kezdtem bele az írásba, nem tudom mi lesz a füzet sorsa, amibe ezt írom. Nem viszem magammal, itt hagyom az asztalon. Egy férfi majd megtalálja, félredobja és rátapos, vagy ha hasznosnak, érdekesnek találja, talán megkíméli, magával viszi és vigyáz rá.

Nekem is csak ezek a lehetőségek maradtak.

"Amit valónak hittem, nem volt tán sehol?
Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam és oly idegen,
mit úgy ismertem én még, akár a tenyerem."

Walter von der Vogelweide

A liberális eszmék progresszívvé válásával sokan érezhetik úgy, hogy értékrendjük, világról alkotott véleményük már inkább konzervatívnak minősül. Ők változtak, vagy a dolgok vettek furcsa fordulatot?

A Prager University videójában Dave Rubin, korábban elkötelezett baloldali és liberális amerikai televíziós személyiség beszél arról, hogy habár a politikáról, társadalomról alkotott nézetei nem változtak, mégsem tartja magát többé baloldalinak és liberálisnak.

A videóhoz készítettem magyar feliratot, a "Beállítások" ikonra (kis fogaskerék), majd a "Feliratok" szövegre kattintva egy legördülő menüből lehet kiválasztani a magyar nyelvet.

Jó szórakozást!