"Benn a bárány,
kinn a farkas,
fuss el innen,
lompos farkas,
fuss!"

Mondóka

A progresszív, feminista baloldal sokszor hivatkozik a művi magzatelhajtásra úgy, mint "reprodukciós jog"-ra. Szerintük minden nő csakis saját maga dönthesse el, kíván-e élni az abortusz lehetőségével terhesség esetén, a társadalom pedig ehhez minden támogatást adjon meg, elvárás és ítélkezés nélkül. Nemigen lepek meg senkit, ha leírom, hogy a femik többi szövegeléséhez hasonlóan ez is logikátlan és ostoba. De lássuk bővebben, mi is itt a baj.

Jól ismert trükk: a fogalmak kibővítése

Ismerjük a módszert: a feministák rétestésztának nézve nyújtják, vajként kenik el a fogalmakat. Így lett a "Csinos a ruhád" megjegyzésből szexuális zaklatás, két ittas ember szexuális kapcsolatából nemi erőszak,  a család intézményéből pedig rendszerszintű nőelnyomás. Az abortusz esetében ugyanez a módszer figyelhető meg.

A "reprodukciós jog" kifejezés normális értelmezése a következő: "utódnemzéshez való jog." A haladó oldal ezzel szemben igyekszik úgy beállítani, mintha a kifejezés a következőt jelentené: "minden olyan lehetőség, ami az utódnemzésssel kapcsolatos". Ebbe aztán belegyömöszölhetik, ami nekik tetszik, az ingyen tampontól kezdve a szabados szexuális életen át a magzatelhajtáshoz való alapvető emberi jogig mindent.

Mi is a helyzet a  jogokkal?

A reprodukciós jog természetjog. Nem megegyezés szerinti, hanem képességeinkből, lehetőségeinkből, a természet akaratából fakad. Mindenki szaporodhat és erre önállóan, a társadalom segítsége nélkül is képes. Persze ez a jog is keretek közé van szorítva, mely keret szűk avagy bő volta már a társadalom döntése- de erről később.  A természetjog mellett áll a társadalmi jog. Ez teljességgel megegyezés szerinti, az adott társadalom döntésén múlik, hogy az adott dolgot, cselekedetet engedi, vagy tiltja tagjainak. Mindez azért van, mert a társadalom nélkül ez a jog nem létezne, és lehetetlen lenne önállóan igénybe venni.

A művi magzatelhajtást a civilizáció tette lehetővé. Mivel civilizációs találmány, a társadalom részvétele szükséges az alkalmazásához (orvos, kórház, gyógyszerész) - ellentétben a szüléssel, amire egy egészséges nő önállóan is képes - így a társadalomé a jog, hogy döntsön arról, kinek és milyen körülmények között ajánlja fel az abortusz lehetőségét. 

Felelősség- ahogy nem esik szó róla

A  feminista oldal forgatókönyvébe remekül beleillik az abortusz korlátozás nélküli (sőt, lehetőleg ingyenes) joga, mint az általuk elképzelt nemi egyenlőség fontos fegyvere: a férfiaké az összes kötelesség, a nőké az összes jog. A nő az apa beleegyezése nélkül is abortálhatja magzatát, a gyermek születése után lemondhat róla. A férfinak egyikhez sincsen joga, kizárólag fizetési kötelezettségei vannak, még akkor is, ha a gyereket csakis a nő akarta, és az csalással, az apa akarata ellenére fogant.

Az abortusz bármilyen valós, tehát a napi gyakorlatban megjelenő korlátozása ezt a kényelmes helyzetet billentené fel. Nem csoda, hogy a feministák kézzel- lábbal tiltakoznak ellen, hiszen számukra elképzelhetetlen, hogy egy nő bármiért is felelősséget vállaljon. Márpedig 2017-ben Európában egy nő, ha nem akar, nem fog teherbe esni, és mivel férfi nem, csak nő tud teherbe esni, így logikus, hogy elsősorban a nőé a felelősség a saját teherbe esése ügyében. Teljes mértékben nonszensz az elvárás, hogy valaki ( a férfi) egy másik ember ( a nő) döntéséért vállaljon felelősséget, márpedig a "jaj, elfelejtettem bevenni a fogamzásgátlót" kezdetű történetek esetében- és sok más esetben is - éppen ez a helyzet áll fenn.

Libikóka, ahogy ők akarják

Jellemző, hogy a logikai sorrend fel van cserélve. Az abortusz is és a fogamzásgátlás is a civilizáció vívmánya, és emiatt megegyezés szerintiek a hozzájuk fűződő jogok. A feministák mégis az abortuszt követelik, mint alapvető emberi jogot, pedig az abortusz  sokkal nagyobb problémát jelent, a nőnek komoly lelki és fizikai sérülés okoz, egy  már kialakulóban lévő élet lehetőségét elveszi és csak utólagos szükségcselekedet.

A fogamzásgátlás ezzel szemben egyszerűbb, biztonságosabb és megelőző jellegű intézkedés, logikus lenne ezt  magától értetődőnek venni és elvárni az európai önálló és szabad nőktől, mint felnőtt és felelősségteljes viselkedést. Persze már "ismerős a stukstúra": a feministák a nemi erőszak kapcsán is minden lehető módon tagadják, hogy a nők elővigyázatossága megelőző hatású lehetne akár az esetek egy kis részében is. A nők felelőssége semmilyen, legelsősorban őket érintő kérdésben nem kerülhet szóba.

Nem az ő teste, nem csak az ő döntése

További fogalmakat is érdemes tisztázni a téma kapcsán. A magzat nem a nő teste, hanem a nő testében van. Hatalmas különbség, a megszokott hazudós- elkenős módszer kell hozzá, hogy ezt a különbséget tagadva lehessen harsogni a szokásos lúzungokat. A nőnek van joga a magzat felett elsősorban, ám nem kizárólag. Az apa, illetve a társadalom is joggal veszi ki a részét a magzattal illetve a gyermekkel kapcsolatos döntésekből. Tehetik ezt azért, mert a születendő az apa utóda is, továbbá mert kiveszik a részüket a nevelésből, gondozásból, amit a nő el is vár és él is ezzel a segítséggel.

A feministák az "én testem, az én döntésem" ostobasággal azt is hangoztatják, hogy az állam ne szóljon bele a nők szexualitásába. Ugyanezek a feministák nem veszik észre, hogy ezzel egyúttal a vérfertőzés mellett kampányolnak. Nem-e? Dehogynem. Lássuk, miért:

Btk. 199. § (1) Aki egyenesági rokonával szexuális cselekményt végez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az állam törvényekkel szabályozza, kikkel élhetünk és kikkel nem élhetünk nemi életet. Ha tehát valaki ez ellen szólal fel, az egyúttal a vérfertőzés büntetendősége ellen is szót emel. Látható, hogy bizonyos esetekben igenis jogosan szabályozzák törvények az emberek szexualitását. Hogy milyen esetben és mennyire, az teljesen megegyezés szerinti, de mint ahogy a vérfertőzés, úgy a születendő élet lehetőségének nagyszámú mesterséges elvétele sem egyezik egy egészséges társadalom érdekeivel.

Hogy mennyire sok magzatelhajtásról van szó? Magyarországon 2015- ben 31.176 abortuszt végeztek el. Leírom: harmincegyezer- százhetvenhat abortusz egyetlen év alatt. Aki szerint ezt a számot még növelni kell azzal, hogy a felelősségteljes (férfi-női) fogamzásgátlás elvárása helyett az abortuszt tesszük mind megítélésében, mind véghezvitelében  súlytalanabbá és egyszerűbbé, az nem megoldani, hanem növelni akarja a problémát.