"Mily bősz ordas tátja szörnyű torkát ránk?"

 Borogyin: Igor herceg   

A Liberálisok ügyvivője, Bősz Anett nemrégen az almáról elnevezett liberális kerekasztal- beszélgetésen mondta el a véleményét Magyarországról, elnyomásról, miegyébről. Az esemény MTI-s  összefoglalóját megtalálhatjuk a párt honlapján. Mivel roppant érdekfeszítő és tanulságos - mint általában a liberális vélemények- így  érdemesnek tartom reagálni rá néhány szót.

"Bősz Anett ... hozzátette:... úgy érzik, hogy több társadalmi csoport is kénytelen az Európai Unió határain belül mindennapos, rendszerszintű diszkriminációt elszenvedni."

Ez a progresszívek mániája, alfája és ómegája: a rettegett "rendszerszintű diszkrimináció". Törvényekben nyomát sem látni, de ott van, csak mikor odanéznénk, huss, eltűnik. Rendszertani besorolását tekintve teljesen megegyezik a mumussal, azt sem látta senki, de a gyerekek remekül elképzelik, ha a hülye felnőtt ezzel ilyesztgeti őket. A gyermeki képzelet az esti sarokban lévő sötét foltot rémalakká festi- és kész a mumus. Épp ugyanígy képződik a "rendszerszintű diszkrimináció" is, csak azzal a hülye felnőttek más hülye felnőtteket riogatnak. Nem látható, de elképzelik és máris lehet tőle félni. Lázár Ervin, ha élne, remek mesét kanyarítana köré, Szörnyeteg Lajos és Nagy Zoárd mellé remekül beférne a Rendszerszintű Diszkrimináció.

"Bősz Anett ... hangsúlyozta: az Európai Unió antidiszkriminációs szabályozása alapján senkit sem szabad neme, származása, életkora, fogyatékossága, nemi identitása, vagy szexuális orientációja alapján megkülönböztetni. Ezzel szemben azt tapasztalják, hogy ma Magyarországon több csoport tagja “másodrendű állampolgárként” kénytelen élni.

Szegény mások, megkülönböztetett bánásmódban részesülnek azáltal, hogy külön EU-s törvény van arra, hogy nem szabad őket megkülönböztetni. Ez így nyilván jó és logikus, habár néhány professzor már biztosan beleőrült abba, hogy ezt az önellentmondást megpróbálta a logika szabályai szerint feloldani. 

Azt, hogy Magyarországon bizonyos csoportok elnyomott cívisekként kénytelenek létezni, azt onnan tudjuk, hogy a törvények is lehetővé teszik mindennap szemtanúi vagyunk Bősz Anett azt mondja. Ettől függetlenül Magyarországon mindenki háborítatlanul élhet, tanulhat és dolgozhat a törvények adta kereteken belül, amíg igazodik a többséghez. Hogy miért is a többséghez kell igazodni? Elárulom a nagy titkot:  azért, mert erről szól a demokrácia. 

“Nem túlzás azt állítani, hogy a mai magyar kormány gyakorlatilag egyetlen csoportot kezel elsőrangú állampolgárként, ők pedig a középkorú, fehér bőrű, jól kereső férfiak, akik ráadásul keresztények és nagycsaládosok” – fogalmazott."

Mert ugye a bőrszíne, vallása, nemi orietációja, neme alapján nem különböztetünk meg csoportokat, kivéve a progresszívek által olyannyira gyűlölt fehér keresztény heteroszexuális férfiakat. Ők még a mumusnál is rosszabbak, róluk hallva tisztességes liberális keresztet vet köp egy nagyot. 

És valóban, belegondolni is szörnyű, hogy az elmúlt években mennyi lett elköltve az adófizetők pénzéből felzárkóztató programokra, támogatásokra, alapítványokra és segélyekre. Iszonyú összegek, amiket mind- mind a keresztény fehér férfiak kaptak. Izé... ja, nem, most már megvan: nem ők kapták, hanem az ő adóforintjaik lettek elköltve egyéb csoportokra. 

Az a helyzet- amit progresszívék nem és nem akarnak elfogadni -  hogy Magyarország egy keresztény értékrendű, dolgozó fehér emberek lakta ország, és mint ilyen, azokat becsüli leginkább, akik tanulással, munkával, gyermekszüléssel hozzájárulnak az ország szellemi- gazdasági és számbeli fejlődéséhez. Itt kérnék meg minden fehér bőrű, jól kereső, nagycsaládos keresztény férfit és nőt(!), hogy nagyon legyen büszke magára: ez a csoport Magyarország jövője. Adja Isten, hogy legyenek minél többen!

Rámutatott: a mai Országgyűlésnek mindössze 9 százaléka nő, a nők bérszakadéka pedig meghaladja az Európai Unió átlagát. Utalt a világgazdasági fórum legfrissebb felmérésére, amely arra keresett választ, hogy mennyire jó nőnek lenni egy adott országban, és 145 országból Magyarország a 99. helyen végzett.

A világgazdasági fórum idézett, 2015- ös felmérése itt megtekinthető. Látható belőle, hogy olyan, a nők helyzete szempontjából bizonnyal remek államok előztek meg minket, mint a 6. helyen álló Ruanda, a 16. Namíbia, vagy a 22. Burundi, és még sorolhatnám a felmérésben előttünk végzett, köztudottan nőparadicsom helyeket, ahol mind- mind jobb helyzete van a nőknek. Nyilván még légkondícionáltabb az iroda, még gyorsabb az internet, még több a GYED meg a GYES és hamarabb is utalják. Vagy nem. Jogosan vetődik fel azonban a kérdés, hogy politikusnőnk miért nem ezen nőparadicsom országok valamelyikében éli a helyi nők köztudottan önfeledt, gondtalan életét ahelyett, hogy az elnyomó, ciszheteró Magyarországon senyved?

Arról is beszélt: lakosságarányosan 7 százalék a romák aránya, ugyanakkor a foglalkoztatottaknak mindössze 2-2,5 százaléka roma. Hozzátette: a romák 68 százaléka találkozott már diszkriminációval munkakeresése során, de nem sokkal jobb a fogyatékossággal élők helyzete sem, társadalmi csoportjuknak mindössze 17 százaléka dolgozik. 

Azért óvatosan az ilyen statisztikákkal, egyeseknek még eszükbe juthat belegondolni, hogy ha a cigányok alig harmada dolgozik, akkor vajon miből él a többi? Messzire vezetnének az ilyen kérdések, nagyon messzire...

Régen, a Zátkosban a cigányok is dolgoztak, de azért, mert akkor a hatalommal szemben kivívták maguknak a munkához való jogot. Illetve... már megint rosszul írom. Azért dolgoztak, mert rá voltak kényszerítve. De csitt, meg ne hallja valaki, mert ugyanazoknak az egyeseknek furcsa ötleteik támadnának ezzel kapcsolatban, miszerint ha a módszer egyszer már működött, akkor talán másodszor is működne... Vagy ahogy a halhatatlan Hofi Géza fogalmazta meg: "Mér', hát vegyünk nekik hegedűt? Mert lapátnyél, az nem kell mindnek."

A fogyatékkal élők foglalkoztatottságát meg ráérünk akkor követelni, ha már minden épkézláb embernek van munkája. Ugye ezt nem kell bővebben magyarázni?

"Az ügyvivő ismertetése szerint a transzneműek 55 százaléka számolt be arról, hogy veszített már el meglévő munkahelyet; 40 százalék azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy kénytelenek voltak hazudni saját szexuális orientációjukról annak érdekében, hogy megkaphassák az adott munkát.

Ha holnap heteroszexuális férfi létemre szoknyában- blúzban mennék be a munkahelyemre, komoly problémákkal szembesülnék mind a főnökeim, mind a vendégek részéről. Ugyanis - ahogy fentebb kifejtettem- egy normális közösségben a kisebbség alkalmazkodik a többséghez, nem pedig fordítva. A munkahely, az ugye munkahely, nem pedig safespace, ahol azt csinálok, amit akarok. Otthon mindenki úgy öltözik, ahogy úri queer-i kedve tartja. 

Ha pedig a dolgok tovább haladnak a liberálisok által vágyott irányba, akkor lassan transznak, homokosnak, kutyafülének kell hazudni magunkat azért, hogy megkapjuk a munkát. Vagy legalább azt kell mondanunk,  hogy a szüleink voltak azok... Ismerős a módszer, ugye? Csak akkoriban "munkás- paraszt" volt a címkére írva.

"Bősz Anett...hozzátette: az egyenlő bánásmódról szóló törvény világosan kimondja, hogy senkit nem lehet olyan tulajdonságért megkülönböztetni, amiről ő maga nem tehet." 

Ez esetben elvárom, hogy vegyenek fel a Magyar Leszbikus Egyesületbe. Nem tehetek arról, hogy férfi vagyok, és arról sem, hogy heteroszexuális. Követelem, hogy nyitottságukat kifejezendő ajánljanak fel számomra legalább csoportvezetői, de inkább elnöki pozíciót. 

Nyilvánvaló, hogy a fenti megfogalmazás ostobaság. Rengeteg olyan tulajdonságunk van, amiről nem tehetünk és mégis meghatároz minket. Az, aki elvárja, hogy felvegyék őt egy munkahelyre, habár láthatóan nem hajlandó követni a többség által elfogadott öltözködési normát, az nem rendszerszintű diszkrimináció áldozata, hanem szimplán hülye, és még akkor is hülyének kezelendő, ha ő nem tehet róla, mert annak született. 

Látszik, hogy van belőlük jónéhány.