"Ennyi volt röpke szép mesém, 
csak a bús halál maradt, 
nem láttál, és nem ismertél anyám, 
meghalt benned minden pillanat. 
 
Ejtettél-e könnyet vajon értem? 
Ezt én nem tudhatom,  
gyökeremmel téptél ki testedből, 
elszakított tőled a fájdalom. "

Nyakó Zita

Ismét fellángolt az abortuszvita, miután Alabama több más állammal karöltve megszavazta az abortusztörvény szigorítását. Írtunk már a témáról korábban, most lássuk, mik a leggyakoribb ellenérvek, amit a művi terhességmegszakítás támogatói unos- untalan felhoznak, ha a tiltásról esik szó. 

1. Nem lehet elvenni a nők önrendelkezési jogát

A szaporodás alapvető emberi jog, az abortusz azonban nem az. Szaporodni minden egészséges ember tud, a nemzés, foganás, szülés elviekben minden egészséges nő másoktól, a társadalomtól független képessége, lehetősége és joga. Ezt a jogot azonban nem kell külön megadni, hiszen magából a természetből fakad, és nem szükséges hozzá a társadalom közbenjárása. Az abortuszt azonban lehetetlen önállóan igénybe venni, hiszen ahhoz állami oktatásban képzett szakorvos, működő kórház, gyógyszerek, ellátás szükséges. Ezeket a társadalom biztosítja- így a társadalom dönt arról, hogy ezt a lehetőséget- nem jogot- kinek és milyen feltételekkel ajánlja fel. 

2. A nő teste, a nő döntése

A várandósság az apa és az anya ivarsejtjeinek egyesüléséből jön létre. Mindkettejük sejtje, genetikai anyaga 50-50%-ban járul hozzá az új élet létrejöttéhez. Kettejük testéből lesz egy harmadik, ami a nő testében fejlődik, de nem azonos a nő testével! Ennek az ellenkezőjét állítani és arra alapozva érvelni súlyos tévedés.

Az új élet keletkezése nemcsak egy nőt tesz anyává, de egy férfit is apává. Értelemszerűen neki is köze van ahhoz, ami vele és a gyerekével történik. Az, hogy a nőnek helyzetéből fakadóan lehetősége van nélküle dönteni, az nem jelenti azt, hogy etikus és igazságos dolog így tennie. Egy cselekedet véghezvihetősége önmagában nem igazolja a cselekedet helyes vagy helytelen voltát. 

 3. Vérfertőzés, nemi erőszak- szülje meg akkor is?

Meglehetősen kevés gyerek fogan nemi erőszak útján. Már csak azért is, mert egy nemi erőszak esetén az esemény utáni tabletta bevétele is része a nő rehabilitálásának Ha ez kivételt jelent, akkor minden abortálni kívánó nő azt mondaná, hogy a terhessége nemi erőszakból származik, és kész (a vérfertőzés nem lehetne kibúvó, azt ugyanis a törvény bünteti).

Szögezzük le egyébként, semmi baj/vita nem lenne az abortusszal, ha arra használnák, amire való: a veszélyes, erkölcsileg valóban problémás terhességek megszüntetésére. Ezzel az emberek döntő többsége egyet is értene. Az abortuszok rendkívül magas száma azonban nem ezekből az esetekből adódik.

Lássuk először is a magyarországi szabályozást, amely négy esetben engedélyezi az abortuszt:

1992. évi LXXIX. törvény alapján:

1. az anya élete, egészsége veszélyben- ezt 2 orvos állapítja meg
2. a magzat súlyosan fogyatékos- ezt szakorvos állapítja meg
3. a magzat bűncselekményből fogant- ezt a bűnügyben eljáró szerv állapítja meg
illetve
4. az anya súlyos válsághelyzete- ennek fennállását a nő maga igazolja, bemondásra.

Mondani sem kell, hogy a művi terhességmegszakítások döntő többségénél ez utóbbi az indok. Magyarországon évente átlag 30.000 abortuszt végeznek. Ez a szám természetesen nem harmincezer válságban lévő nőt jelent, erről szó sincs. Egyvalamit szolgálnak: a nő kényelmét. Nem az egészségét, nem a lelki békéjét egy nemi erőszak után: kizárólag a kényelmét. A kényelmét, miután sem a partner megválasztásában, sem a védekezésben nem volt körültekintő. A normális hozzáállás az lenne, hogy "Megszülöm, hacsak nincsen valóban komoly okom arra, hogy ne tegyem". Ezzel szemben ma rengeteg magzatot- amint kiderül a létezése- egy modern Taügetosz szakadéka felett tart az anyja, és azon gondolkodik: "Van e- okom arra, hogy ne dobjam le?"

4.Nem a nőket kell szüleszteni, hanem a férfiakat rávenni a védekezésre

Az ezzel érvelők szülei (akik voltak olyan önzők és elnyomók, hogy nem abortáltatták őket idejekorán), biztosan azt tanították nekik, hogy nézzenek szét, mielőtt gyalogosan átkelnek a zebrán (noha elsőbbségük van), vagy éppen vigyázzanak a pénztárcájukra (noha lopni tilos). Ezt ugyebár "józan ész"- nek hívják, ami azt feltételezi, hogy mindenkinek a saját érdeke legjobban, hogy ne történjen vele olyasmi, amit ő nem szeretne. A saját érdeke, és így neki érdemes a legtöbbet tenni, hogy elkerülje a nem kívánt eseményeket.

A nem tervezett terhességet megakadályozandó védekezés természetesen mindkét fél érdeke. Ám mivel csak a nő tud teherbe esni, így észszerűnek tűnik, ha ő még jobban odafigyel a védekezésre. Odafigyel például arra, hogy partnere használjon óvszert, amennyiben ő nem szed fogamzásgátlót. Gyakori érv, hogy a megbeszélt megszakított közösülés mégsem történik meg a férfi hibájából, illetve előfordul, hogy a férfi lehúzza az óvszert az utolsó pillanatban. Nos, ha egy nő nem bízik meg annyira egy férfiben, hogy ezek és a védekezés kapcsán is számíthasson rá- akkor talán nem kellene lefeküdnie vele. A kölcsönös szexuális aktus létrejöttéről ugyanis mindig a nő dönt.

Az ő teste, az ő felelőssége.