"Bár engem magamat késztetne erőm meg a lelkem
nyers husodat falnom darabokban: olyat cselekedtél.
Most a kutyákat már nem akad, ki elűzze fejedtől,
még ha akár tízszer, hússzor mérnék ki a díjad
és idehordoznák elibém, még többet igérve:
meg ha saját tested súlyát hozná el aranyban
Dardanidész Priamosz, még úgy sem tesz kerevetre
édesanyád, aki szült, hogy majd keseregve sirasson,
mert a kutyák s keselyűk fognak fölfalni egészen"

Homérosz: Iliász

Új, nyolcrészes sorozatot indít a BBC a Netflix-el karöltve, Troy: Fall of a city címmel. A görög- trójai háborút feldolgozó mű készítői kissé sajátosan értelmezték az európai kultúra egyik fontos elemét, ugyanis a mürmidón vezér Akhilleusz, barátja Patroklosz és még maga Zeusz is négerré változott az álomgyár gondos kezei között. Nem kívánok szőrszálhasógatónak tűnni, így nem taglalom azt, hogy ha az olimposzi főisten néger, akkor a testvérei miért nem azok, szintúgy Akhilleusz népe, a mürmidonok. Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy miért döntöttek így a mű készítői a szereplőválogatáskor.

Kérdéses, hogy a szerecsen színészek váratlan és meglepő bevetése mit ad hozzá a sorozat mélységéhez, hiszen tudvalevő, hogy valaki nem lesz önmagában attól a ténytől jó, netán másoknál jobb csepürágó, mert sötét a bőre. A néger nézők pedig nem valószínű, hogy az Akhilleuszt alakító David Gyasi miatt jobban fognak érdeklődni a trójai mondakör és az ógörög történelem iránt. Az elvárásokkal, hagyományokkal, történelmi tényekkel való szembemenés pedig nem bír önálló művészi értékkel még akkor sem, ha manapság sokan egyedül ezt tekintik a művészet egyetlen kritériumának. 

Nem tévedünk, ha a megoldást a polkorrektséggel összenőtt idiotizmus irányában keresgéljük. Egy európai hősmonda, csupa fehér férfi szereplővel ma már szalonképtelen, még úgy is, ha a szereplők bőrszínének megváltoztatása a komolyan vehetőség rovására megy. A készítők inkább néznek hülyének sokmillió embert, minthogy őket nézze néhány hülye rasszistának, mert nem szerepeltetnek színesbőrűeket ott, ahol semmi keresnivalója nincsen se négernek, se másmilyen rassznak a fehéren kívül. Körülbelül olyan ez, mintha a Tamás bátya kunyhójában a címszereplőt Sean Connery játszaná- csak egy ilyen film elképzelhetetlen lenne. A fordítottja viszont nagyon is valós. 

És szánalmas.