"Nem kétséges, rossz dolog, hogy az ember elnyomja a nyájat. De ne ebben véld felfedezni az igazi rabszolgaságot: az igazi rabszolgaság az, amikor a nyáj tapossa el az embert."

Antoine de Saint- Exupéry

A köztörvényes bűnöző Gerorge Floyd halála nyomán kirobbant zavargások a divatos értelmezés szerint az amerikai néger kisebbség harca az egyenlőségért. Valójában éppen ezek a zavargások mutatják meg, hogy az amerikai négerek egy része még mindig rabszolgaként tud csak létezni és gondolkodni.

Történelmi okokból az amerikai négereknek nincsen saját kultúrájuk. A kultúra ugyanis az önálló nyelv, vallás és művészet alapjaira épül, márpedig ebből egyikkel sem rendelkeznek. A fehérek nyelvét beszélik, vallásuk a fehérek keresztény (vagy az arabok mohamedán vallása), művészetük pedig, ha van, európai művészet. Igaz ez még a zenére is, hiszen a fehér ember hangszereivel játsszák a fehér műfajok szabályai szerint működő soul-t,  jazz-t és blues-t. Mivel ismert történelmük az USA- ban kezdődik, anyanyelvük az angol, így egyetlen út lenne előttük: amerikaivá válni. Mint ahogy a sokmillió, angol, ír, olasz, német, stb. bevándorló is amerikai lett és büszkén vallja magát amerikainak (dacára annak, hogy ők esetleg ismerik  a gyökereiket). 

Az amerikaivá váláshoz minden segítséget megkaptak az elmúlt évtizedek kormányaitól: segélyt, ösztöndíjakat, felzárkóztató programokat. A közbeszédben, filmekben is szinte kizárólag pozitív mintákként láttatják a négereket. Egy részüknek sikerült is a felzárkózás, a felsőbb osztályokban éppúgy, mint a középosztály vagy a munkásosztály rétegeiben. A probléma nem is velük van, hanem az ún. gettónégerekkel. 

Amerikában a börtönben ülők 40%- a néger, a gyilkosságok több, mint 50%- át négerek követik el, miközben a teljes népességhez viszonyított létszámuk 10-12% között mozog. A gyilkosságok jó részét négerek követik el- négerek ellen. A gettókat a négerek viselkedése, szocializáltságuk teljes hiánya tartja fenn, nem a fehérek általi elnyomás. Néger bandák uralják, mint ahogy a drogot is négerek árulják a többieknek. Számukra a bármifajta munkával való kiemelkedés egyszerűen nem opció, az életvitelükön kívül álló lehetőség. Fontos faktora ennek, hogy az apa nélküli néger csonka családok aránya 20%-ról 80%-ra ugrott az elmúlt évtizedekben.  

A négerek egy része tehát nem az egyetlen számukra is járható utat választja, és nem válik dolgozó amerikaivá. Jó részük a gettót választja, a kultúranélküliséget, a társadalom legalját. Mivel nekik nincsen veszítenivalójuk, nem csoda, ha élvezik a rombolást, a fegyveres masírozást, a zűrzavart. A baloldal hosszú ideje mossa az agyukat, ők pedig elhitték, hogy az életmódjukról nem a néger gettókultúra tehet, nem ők, hanem a fehér ember. A fehér ember, amelyik dolgozik, és ebből van háza, autója, jövedelme- minden, ami a gettónégernek nincsen, de amiről úgy gondolja: neki is jár. 

A fegyveres lázongó néger csőcselék rabszolgákból áll. Olyanokból, akik rabszolgasorba kényszerítették magukat egy olyan országban, ami történelme során soha nem segítette még ennyire a négereket. Rabszolga- mentalitású négerek fegyverhez jutva törnek- zúznak, rabolnak- mégpedig azért, mert az alacsony intelligenciájuk és a nem létező kultúrájuk okán másra nem képesek. Teszik mindezt a fehér ember elleni fajgyűlölő indíttatásból. Remek alapanyag azoknak, akiknek megvan az okuk és a hatalmuk növelni a zűrzavart.

Ne legyenek velük szemben illúzióink: az erőszak az egyetlen nyelv, amit ismernek és kizárólag az erőszakból fognak érteni.