"Amikor az emberek már nem hisznek Istenben, akkor nem semmiben sem hisznek, hanem bármiben.“

Gilbert Keith Chesterton

Az ember számára a hit lelki szükséglet. Olyan igény, mely létezésünkből, teremtett valónkból fakad. Aki híjával van az egy Istenbe vetett hitnek és az ehhez fűződő világképnek, az vészhelyzet, megpróbáltatás idején könnyen hamis fogódzókhoz fog nyúlni. Jelen korunk ilyen megpróbáltatása a  SARS-CoV-2 járvány, a hamis fogódzó pedig a tudomány.

A tudomány dolga az, hogy egzakt, pontos válaszokat próbáljon adni a világ működésével kapcsolatos kérdésekre. Jellegéből fakadóan mindig kételkednie kell, a vita és konszenzus, az új információkra való nyitottság létének alapja. Aminek viszont a Covid kapcsán (is) tanúi vagyunk, az nem más, mint ezeknek az alapvető elveknek a tökéletes figyelmen kívül hagyása. Az uralkodó tudományos narratíva semmilyen módon nem kérdőjelezhető meg. Aki mégis ezt merészelné, az magánemberként számíthat környezete rosszallására, a felé irányuló haragra és megszégyenítésre, tudósként, orvosként, virológusként pedig az elhallgatásra, elgáncsolásra.  

A Covid egy vallás lett, mégpedig a legrosszabb fajtából, mely önmagát az egyedüli helyes tudománynak állítja be, a tudományos vita lehetősége nélkül. Papjai a kollaboráns orvosok, támogatói a politikusok, haszonélvezői a gyógyszercégek és végtelen tőkéjű nagyvállalatok. Hívői pedig a rettegő- rettegésben tartott emberek milliói, akiknek semmi más fogódzójuk nincsen a szent megváltóként prezentált Covid- vakcinán kívül. A korrekt tájékoztatás, a tudományos tények és a logikus okfejtések helyett pedig üres szólamok, babona és misztikus köd a magyarázat, mely ugyanakkor elvárja a tökéletes hitet és a Covid-vallás mellett kitartást- bármi áron.

A világvége nem jött el, mégis arra vagyunk kényszerítve, hogy úgy viselkedjünk, mintha éppen most történne.