Azért csak annyit mondok, ifjú népem:
Disznólkodni szabad- de csakis szépen!

Lőwy Árpád

Sokszor hallani, hogy az nem is vicces, mikor szőke nőkön, zsidókon, kutyafülén nevetnek az emberek. Meg hogy a nőknek is van humorérzéke, csak nem olyan, mint a férfiaknak (jobb, nyilván). Egyébként pedig azért kevés a női humorista, mert patriarchátus!

Jellemző, hogy általában nem azok sértődnek meg a vicceken, akikről szól, hanem azok háborodnak fel, akik keresik a lehetőséget, hogy felháborodhassanak és jól megvédhessék a poén által elnyomott bárkit. A liberálisok ebben is élen járnak, szívük szerint minden viccet betiltanának, ami nem az általuk olyannyira utált heteroszexuális fehér férfiakról szól. Vagy esetleg a vallásról, de az is csak a keresztény vallás lehet, a többivel viccelődni szerintük is csúnya dolog.

Mi a helyzet a humorral: Mi számít viccesnek, mi bántónak? Tényleg jobb viccmesélők a férfiak? Ennek járunk utána.

A részeg ember bemegy a templomba, és meglátva Máriát a Kis Jézussal a kezében, azt mondja:
- A gyereknek egy kakaót, az asszonynak egy cherryt!
Megy tovább, meglátja Jézust keresztre feszítve, azt mondja:
- Az artistának egy sört!
Megy tovább, bemegy a gyóntatófülkébe és azt mondja a papnak:
- Te meg, ha végeztél a sz*rással, szolgáld már ki a vendégeket!

Egy viccnek mindig a poén, az abban lévő logikai csavar a lényege. Amíg a viccben ez benne van, addig a csúnya szó, illetlen kép csak eszköz, mely vászonként hordozza a lényeget. Egy vicc egészen addig nem sértő, ameddig célja a nevettetés, nem pedig csupán a támadás.

A négerek alsóbbrendűek, rabszolgáknak jók csupán.

Ebben semmi vicces nincs. Na de ebben:

Mije fehér a négernek?

.

.

.

.

A gazdája.

A valódi rosszindulat kizárólag állít valamit. Az abszurd vicc fog egy ilyen rosszindulatú állítást, sztereotípiát, bántó képet és továbbgondolja, netán csavar rajta egyet, kifordítja, vagy a lehetetlenségig fokozza. Teszi ezt úgy, hogy mindeközben logikus marad, illetve a maga rendszerében logikus. Olyan, mint egy mese, melyben elhisszük, hogy a legkisebb fiú egy varázseszköz segítségével repül- de azt nem hinnénk el, hogy csak úgy, magától kezd el repkedni.

Egy eldugott tanya mellett leszáll egy UFO. Két alak száll ki belőle,
feltehetően hím és nőstény. Felveszik a kapcsolatot az emberekkel és
tapasztalatszerzés végett megbeszélik a partnercserés szexet. A földi férfiú
felmegy a fedélzetre, az UFO lent marad az asszonnyal. Levetkőznek. Az UFO
hapsinak hímtag helyen valami picike nyúlvány csüng. Meglátja ezt a földi
asszony és röhög.
UFO: – ???
Asszony: – Ezzel a picivel?!…
UFO: – Tekerd meg a bal fülemet!
Megtette és a nyúlvány fél méter hosszúra nyúl, de az asszony megint röhög…
UFO: – ???
Asszony: – Ezzel a vékonykával?!…
UFO: – Tekerd meg a jobb fülemet!
Megtette és a nyúlvány tíz centi vastagra duzzadt, de az asszony megint
röhög…
UFO: – És most mi a baj?
Asszony: – Most már semmi, csak elképzeltem, hogy a feleséged hogyan
tekergeti a férjem fülét!

A viccnek szükségszerű eleme a logika. Ez a ragasztó, ami a kohéziót biztosítja, ami kézen fog és elvezet minket A-ból B-be, onnan C-be végül a poénig. Összességében ezért jobb viccmesélők a férfiak: könnyedén ki tudják emelni a lényeges dolgokat és a megfelelő sorrendbe rakják őket.

Apa és fia úsznak Amerikába. Megszólal a fiú: Messze vagyunk még… ja, nem várjál…hogy is van ez a  vicc…

Az abszurd vicceken való nevetésben megjelenik az a férfi-nő különbség, ami a szexben is: a nő nehezen tud elvonatkoztatni az érzelmeitől, a férfi könnyen.  Ha egy vicc a nőnek bántó, akkor a bántottság érzését nem fogja különválasztani a poéntól. A férfi elvonatkoztat, így ha nem is ért egyet a vicc szellemiségével, de a poén megnevetteti. Nem szerelmes a nőbe, de élvezi vele a szexet.

- Édesapám, végre elvesztettem a szüzességem!
- Jól van fiam, gyere ülj le ide hozzám, igyál velem egy jó hideg sört.
- Hát a sört, azt elfogadom, de sajnos ülni még nem tudok!

A liberálisok azért vannak kiakadva a szőkenős, akármilyennős, négeres, cigányos, zsidós, mittudoménmégmilyen viccektől, mert a lényegét nem értik. Ahogy Borisz írta valamelyik cikkében: úgy akarnak írni kínaiul, hogy egy ilyen kriksz ide, egy kraksz oda, nesze, ferdeszemű, jobb, mint a tiéd. Pont a mögöttes tartalmat, az összefogó erőt nem értik, amitől az egész írás lesz és nem csupán vonalak összessége, vicc lesz és nem szimpla bántó szavak. Ha ők próbálnak viccelni, abban sincs ezért köszönet.

Az egyik feminista oldalon linkeltek régen egy párkockás képregényt, ami a hímsoviniszta férfiviccek női párja lett volna. A képeken egy férfi iszik a hűtőből kivett üvegből, majd a padlóra köp undorodó arccal. A nő mellette áll és olyasmit mond: “Drágám, kértem a férfikollégáidtól spermát, hogy ha már olyan jó dolog lenyelni, akkor te is kipróbálhasd.” Nyilván nem kell elemeznem, ez miért nem vicces. Nem azért, mert bántó a férfiakra (és a nőkre) nézve. Azért nem vicces, mert úgy bántó, hogy közben nincs meg benne az adott világ  következetessége, nincs benne szikra, csupán  rosszindulat. A legkisebb fiú magától repül. Összehúzzuk a szemünket, de nem nevetünk.

Ezen már inkább:

Feleség a férjnek:

- Drágám, elromlott a mosógép.
- Mi vagyok én, mosógépszerelő?
- Édesem, nem jó a vasaló.
- Mi vagyok én, vasalószerelő?
- Szívem, folyik a csap.
- Mi vagyok én…

Másnap jön haza férj, minden működik.

- Hívtál szerelőt?
- Nem, a szomszéd fiú megjavított mindent. Azt mondta, cserébe sütit sütök vagy lefekszem vele.
- És milyen sütit sütöttél?
- Mi vagyok én, cukrász?

A humor nem más, mint játék a világgal. A dolgok szétszedése és szabályok szerinti, de a megszokottól eltérő sorrendben való összerakása, majd rácsodálkozás az eredményre. A vicc saját határain belül tehet akármit, mindig csak játék marad, az ebben a játékvilágban való létezés tehetsége a humorérzék. A humorérzék legmagasabb foka pedig az, mikor valaki képes nevetni az őt érintő vicceken is. Vagy ahogy Somló Tamás mondta: “Szeretek nevetni rajtam.“

Búcsúzóul az abszurd viccek mestere, Jimmy Carr elmondja, hogyan kell rávenni egy meleget arra, hogy megdugjon egy nőt: