"Inachides ugyanúgy surrant le a híg levegőből, tört a dühös szörnynek hátára, s a fegyver acélját görbült markolatig, be a jobb marjába meríti."

Ovidius: Metamorphoses

Vannak az életben szükségszerű dolgok. Sorsok, döntések, amik a körülményekből, a szereplők jelleméből logikusan következnek. Igaz ez emberekre, nemzetekre és ideákra is. Az emberből, ha mértéket veszít, szükségképpen szörnyeteg lesz, gonosz, igazságtalan, félnivaló. A nő, ha lelkét, sorsát, szerepét elhagyja, szörnyeteg lesz, önző, bajkeverő, megbízhatatlan.

A feminizmus- teremtett szörnyként- maga is szörnyeket szül. Olyan embereket, akik elvakultságukban nem hajlandók sem igazsággal, sem könyörülettel fordulni a másik ember felé. Saját érdekeiket nézve rombolnak szét mindent maguk körül, másokat hibáztatva önnön tetteikért. Sokszor a jóság álruháját öltik magukra, becsapva, megdermesztve az ellenük fellépőt. Igazi arcukat csak az igazságosság tiszta tükrében lehet meglátni, mint ahogy Perszeusz is csak fényes pajzsa tükrében nézhetett rá Medúsza Gorgóra, hogy ne váljon kővé.

A szörnyeket le kell győzni, akár Gorgó, akár tengeri szörny, Androméda királylányt meg kell menteni. Meg kell menteni a nőket, hogy ne váljanak a teremtett szörnyeteg martalékává. Az uralkodók- vezetőink - saját hatalmukért cserébe ne dobják oda a nők életét, boldogságát. Szükség van héroszokra és heroinákra, akik ezt megteszik. A munkát el kell végezni, nem  azért, mert öröm, vagy mert ez lenne a legkönnyebb út. Perszeusz sem jószántából vállalta el a küldetést, nem töltötte el diadal győzelme után, nem tobzódott legyőzött ellenfele vérében.

Csak megtette, mert a szörnyet le kell győzni.

Szükségszerű.

Benvenuto Cellini: Perszeusz a Medúza- fővel, Firenze